Krisztusban kedves testvérek, így pünkösd hétfőjén egy rendkívül fontos témáról kell beszélnünk, a hangsebességről. Chuck Yeagerről már volt szó, aki először ment gyorsabban 1 machnél. Van viszont egy előkelőbb klub, a hangsebesség háromszorosával repülőké. Nagy kedvencem, az Xplanes közölt egy fotót a tagok egy részéről.


Az egyik vagy az SR-71-es (szül.: A-12) vagy az orra alapján lehet még a NASA által használt nagysebességű tesztekre használt Blackbird-variáns, az YF-12. Ez a fekete vas, amiből nagyobb mennyiséget gyártottak, harminckettőt - erre a héten még visszatérünk - és amit arra használtak, hogy barmomi magasan és hihetetlen magasan átrepüljenek a célpontok felett, fotókat készítve, meg hülyét hozva az oroszokra.

Sokkal érdekesebb az a kecses, fehér gép, ami sosem került sorozatgyártásba. A száma XB-70 volt, a kódneve pedig Valkyrie. Kell-e mondanom, hogy egy hat hajtóműves, a hangsebesség háromszorosára képes stratégiai bombázóhoz illik a név? Ráadásul egy olyannal, amibe csak azért nem került atomreaktor, mert még a katonák is belátták, hogy az talán egy kicsit túlzás lenne?

A valkűrbe így se hagyományos kerozint tankoltak, hanem bórral dúsított "szuperbenzint", ami egy cseppet mérgező volt, meg voltak vele egyéb gondok is, viszont jóval nagyobb volt az energiasűrűsége. A gép olyan gyorsan és olyan magasan repült, hogy elvben nem volt mivel leszedni. Gyakorlatban az U-2 lelövésével az oroszok bebizonyították, hogy tudnak meglepetéseket okozni. Az interkontinentális ballisztikus rakékéták pedig azelőtt elavulttá tették a valkűrt, hogy sorozatgyártásba kerülhetett volna. Kettő készült, amiből az egyik még a tesztek során elpusztult.

A képről, érthető okokból, hiányzik a Mig-25-ös nagy magasságú stratégiai bombázó verziója, ami szintén képes volt 3 mach felé gyorsulni, igaz ezt többnyire nem élték túl a hajtóművek. Fél pontot azért ér a dolog. Különösen úgy, hogy mégiscsak ez minden idők leggyorsabb vadászgépe a maga 2,8 maches valós végsebességével.

[1]: http://area51specialprojects.com/nasa/xb70ship1.html