Sajnálatos, de ritka az olyan repülős film, amiben szép gépek is vannak, és jó is. Nagy hirtelen egyet sem tudok mondani, homályosan rémlik a Memphis Belle, de az idők ködébe vész, hogy mi volt a sztorija. Az elmúlt héten három olyan film is szembejött, ami sokkal szebb, mint jó.
A Red Tails elvben a kizárólag afroamerikai pilótákból álló 322. vadászrepülő ezred által elért eredményekről szól, ám a sztori nagy része fikció. A karakterek sem érdemelnek sok szót: van lázadó, piás, nagyarcú, szóval rendes egydimenziós figurák. Viszont Warhawknak tűnő gépek, P-51-es Mustangok, Repülő Erődök, Messerschmidtek és ami a legjobb Me-262-es sugárhajtású vadászok töltik meg a képernyőt. Ezért éri meg megnézni mondjuk vasalás, vagy vasárnapi déli szunya közben.
Sztori szempontjából nem sokkal jobb a The Red Baron sem, ami a jó Manfred von Richthoffen első világháborús ász sztoriját meséli el. Ebben két- és háromfedelű gépek csatáját lehet nézni. Nagy előnye, a Red Tails kegyetlen és egy teljes dimenziót sem betöltő német figuráihoz képest itt több jellemzővel is bíró német pilóták repülnek, élnek, halnak. Az első világháború légicsatái pedig nagyszerűnek tűnnek, hogy az embernek szinte van kedve fából és vászonból készült gépekbe ülni.
És végül Oscart a Flyboys sem érdemel, ami az első világháborúban harcoló amerikai pilótákról szól. Vannak benne további kétfedelű gépek, mindenféle extravagáns arcok, legkisebb királyfi vidéki legény, szóval meseszerű a sztori. Ha repülők nem lennének benne, ezt sem ajánlanánk megnézésre. Így viszont kényelmesen lehet popcornevés közben tippelgeni, hogy melyik Sopwith gépekkel repülnek.
Ez a Holló, nem kérdés, hogy kéne-e látni élőben
Utolsó kommentek