Repülő cirkusz

Krisztusban kedves testvérek, húsvéti hosszú hétvége lévén nem terhellek titeket a repülés történetével, csak azért ugrottam be a blogra, hogy hétvégi néznivalót ajánljak, lehetőleg olyat, ami a repülőtervezéshez is ötleteket ad. Ha van előttetek kockás papír, ne restelljétek rögtön leskiccelni, ami eszetekbe jut: még kicsit több mint két hét van a Röpnap repülőterv beküldős határidejéig.

Az első opus természtesesen az Azok a csodálatos férfiak... (és az ő repülő masináik) című Ken Annakin film, amiben a századelő tyúkketrecre és vászonnal betekert vastraverzre emlékeztető gépeivel repülnek versenyt Londonból Párizsba. A pilóták nem csak a gépek tuningolásával, hanem az ellenfelekkel való kiszúrással is próbálnak előnyhöz jutni, lesz benne minden.

A második filmben olyan gép van, amivel ugyan nem lehet indulni a Röpnapon, viszont legalább látványos: ez a Rocketeer. Van benne hátirakéta, repülő nácik, és van egy kellemes dízelpunk stichje.

Az utolsó pedig a kanadai CBC csatorna dokudrámája a Gyorsan, mint a nyíl ami ugyan egy szuperszónikus elfogóvadászról szól, ami ráadásul nem is került sorozatgyártásba, viszont annyira szép gépek vannak benne, hogy a repülés minden szerelmesének meg fogja fájdítani a szívét. Trailert ehhez nem találtam, helyette egy egészen kicsit propagandaszagú Avro híranyagot raktam be.

Ha tudtok még iggazzán jó repülős filmet, várom. Minél barkácsabb, annál jobb. Ezzel ki is esett a Top Gun.

A dologról őróla magáról Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta a Red Bull Röpnap oldala és ami még fontosabb a regisztrációs lap is, szaladhattok jelentkezni. Április 16-ig kell kitölteni az elektronikus jelentkezési lapot, ez az első lépcső a Röpnapon való induláshoz.

A következő határidő április 22, eddig kell beküldeni a légieszköz tervrajzát, ami alapján a zsűri kiválasztja azt a negyven csapatot, akikre szavazni lehet. Mire minden barátotok unni fogja a lájkolászást, meglesz az indulók listája. Ha erre rákerültél, tényleg nincs mentség, össze kell szögelni a repülőt. Előny, ha olyan anyagból van, amit könnyű kiráncigálni a vízből és nem lesz miatta szomorú a Bolygó kapitánya.

A vége pedig egyszerű: adott egy hat méter magas rámpa, a víz amibe belesel, és a tudat, hogy a világrekord 63 méter meg az apró. A többség ennek a közelébe se jut, de csak úgy illik lelökni a gépet a rámpáról, hogy hiszünk abban, hogy meglesz a hetven méter is.

Egy Zeppelin látogatás olyan lehetett 1931-ben, mint ha most a Ferihegyen jár az A380 vagy a Mrija. Míg ma a spotterek és újságírók várják a gépeket, a Zeppelin érkezése népünnepély volt. Nyolcvan éve sokkal szenzációsabb dolog volt a technológia.

A léghajó március 28-án este 11-kor indult Friedricshafenből, a Zeppelin művek főhadiszállásáról, és reggel nyolcra ért Csepelre, a Weiss Manfréd Művek repterére.

A léghajón újságírók utaztak - a gyors magyarországi körúton meg a szerencsés kevesek valamint Gömbös Gyula - így van remek forrásunk a Zeppelin látogatásáról:

Csodálatos, hogy innen felülről milyen tökéletes, majdnem geometrikus rajznak látszik a város és milyen szép. A por és füst ide nem jut fel, a kristálytiszta légben úszunk és előttünk nincsen sehol akadály.

Amikor az Oktogon felé értünk, bizonyos elégtétellel állapítottam meg, hogy a közlekedési rendőr piros vagy zöld jelzése bennünket nem érdekel. Itt nincs közlekedési rendőr, itt nincs tolongás, itt nem kell várni, amig a villanyrendőr «szabad»-ot jelez. Olyan volt az alattunk elterülő táj a várossal és a környékkel, mint valami óriási domborművű térkép. Pár perc és már áthaladtunk a cegléd-lajosmizsei vonal hírhedt halálsorompói felett.

Így és ennél sokkal hosszabban ír Magyar Miklós ma is olvasmányos riportjában a a léghajóval tett körútjáról. 

A magyar kiruccanás rutinút volt egyébként a legénységnek. Eddigre már túl voltak egy világkörüli repülésen (ezt az MTI archívumban érdemes végigolvasni) és meglátogatták a Ferenc József-földet is az Északi sarkhoz közel.

Egyelőre még nem nagyon nem dőlt ám el, hogy kit kell flexért, százas szögért meg táblásított fenyődeszkáért küldeni a Praktikerbe, úgyhogy beszélhetünk nyugodtan a repülésről csak úgy általában. Itt van rögtön egy olyan rekord, amit nekünk nem kell túlszárnyalni:

A felvétel 1947-ből való, amikor is Chuck Yeager egy kétnapos bordatörés kevéssé boldog tulajdonosa beült a Glamorous Glennis - felhívnám a figyelmet arra, hogy ekkor még tudtak OU-t írni az amerikaiak - nevű rakétahajtású Bell X-1-es gépbe, és a világon elsőként túllépte a hangsebességet. A légierő már akkor sem állt teljesen őrültekből, azért engedték repülőbe ülni ezt a remek embert, mert a feleségén, egy pilóta kollégáján és az őt ellátó - kapaszkodik! - állatorvoson kívül senkinek nem mondta el a balesetét.

Az X-1-es most a Smithsonian plafonjáról csüng alá, a Flickr tele van a róla készült fényképekkel. Nekem már azzal eladták, hogy rendkívül vad narancssárga a gép. Yeager pedig még él, február elején töltöte be a 89-et, ami nem csak a berepülőpilóták között szép kor.

Eddig a mai mese, legközelebb arról lesz szó, hogy repült el Gömbös Gyula Zeppelinnel Csepel felett.

Repülős kollégáink, az amerikai 15. légi hadsereg 450. bombázócsoportja volt olyan jó, és még 1944 őszén lefotózta a pályát, ahol majd fel fog szállni a gépünk. Mondjuk nem jófejségből jöttek el idáig, az volt a dolguk, hogy a déli összekötő vasúti hidat - ez bújik meg a Rákóczi (szül. Lágymányosi) híd takarásába - lebombázzák. Nehéz idők voltak, na, ember embernek embere.

A déli összekötőre leszórt bombáknak csak egy része talált célba, amikor az Infoparkban építkeznek, akkor mindig előkerül két-három békésen heverő darab. De vissza a képhez. A nagyobbik körben már látni a Kopaszi gátat és a Lágymányosi öblöt, ahol vízre fogunk szállni a lentebb már megénekelt hosszas, rekorddöntő repülés után. Eddig a propaganda.

További világháborús légifotókat a 450-esek honlapján, a 461-esek honlapján lehet találni, az Indexnek pedig volt egy zavarbaejtően részletes cikke arról, hogy kik és milyen gépekkel bombázták Magyarországot.